A hozzánk közelebb eső galaxis gravitációs mezeje, amelyhez a sötét anyaga is hozzájárul, az einsteini általános relativitáselmélet jóslatainak megfelelően eltorzítja a körülötte lévő téridőt. Ez egy egészen megdöbbentő felfedezés a világűr titokzatos anyagáról, mivel a tudósok így a torzítás mértékéből ki tudják számítani a közbeeső galaxisban található sötét anyag mennyiségét.
Egy bizonyos ponton túl azonban a tudomány problémába ütközik. Az univerzum legtávolabb eső galaxisaiból hozzánk eljutó fény hihetetlenül halvány. Ezért aztán minél messzebbre tekintünk a Földtől, annál kevésbé hatékony a fenti technika.
A lencsetorzítás nagyon parányi és a legtöbb esetben nehezen észlelhető hatás, így a számításokhoz sok háttérgalaxis megfigyelése szükséges. Először a Subaru Hyper Suprime-Cam látható fény-alapú megfigyelései nyomán azonosítottak másfélmillió lencsegalaxist, amelyeknek a 12 milliárd évvel ezelőtti állapotát látjuk a Földről.
