A magyar vállalatok jelentős része minden évben komoly összegeket fizet ki rehabilitációs hozzájárulás címén, miközben sokuknak fogalma sincs arról, hogy ez elkerülhető lenne. Nem valamiluj adócsalásról vagy jogi kiskapuról van szó, hanem egy teljesen legális és kihasználatlan lehetőségről, amely már a vállalaton belül is megtalálható.
A huszonöt főnél nagyobb létszámú cégek kötelesek bizonyos arányban megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztatni, vagy ennek hiányában rehabilitációs hozzájárulást fizetni. Ez utóbbi gyakran évente több millió forintot is jelenthet, amely összeg azonban sok esetben jelentősen csökkenthető vagy akár teljesen megszüntethető.
A probléma gyökere általában nem a rossz szándékban vagy a hanyagságban keresendő. Egyszerűen arról van szó, hogy a HR osztályok nem rendelkeznek megfelelő rálátással a teljes létszám adatbázisára ebből a szempontból, vagy nem ismerik azokat a lehetőségeket, amelyeket a jogszabályok biztosítanak. Közben a meglévő munkavállalók között lehetnek olyanok, akik megfelelő státusszal rendelkeznek, csak erről senki nem tud.
Három alapvető tévhit kering a témával kapcsolatban a vállalati döntéshozók körében. Az egyik, hogy csakis új munkavállaló felvételével lehet megoldani a helyzetet. A másik, hogy kizárólag fizikai munkakörökben alkalmazható a megoldás. A harmadik pedig, hogy az egész folyamat olyan adminisztratív terhet jelent, ami több kárt okoz, mint hasznot hoz.
Mindhárom feltételezés téves. A meglévő állományban szellemi munkakörökben is vannak lehetőségek, és a megfelelő szakértői háttérrel az adminisztráció sem jelent áthidalhatatlan akadályt. A rehabilitációs audit során egy komplex átvilágítás zajlik, amely kiterjed a teljes létszámra és az alkalmazottak egyéni helyzetének vizsgálatára is.
Az átvilágítás nem papírmunka. Fizikai jelenléttel, a munkavállalókkal egyénileg konzultálva történik, szakértők bevonásával. Ennek során feltérképezésre kerülnek azok a jogi lehetőségek, amelyek kihasználatlanok maradtak, és konkrét, számszerűsített javaslatok születnek a megtakarítási lehetőségekről. A HR, a bérszámfeítés és a szervezeti szempontok összehangolása biztosítja, hogy a megoldás ne csak papíron működjön, hanem a gyakorlatban is megvalósítható legyen.
A legmeglepőbb eredmény általában az, hogy a megoldás már ott van a cég falai között. Nem kell új embereket keresni, nem kell a szervezetet teljesen átstrukturálni, és nem kell hónapokat tölteni bürokráciával. Természetesen minden eset egyedi, és nincs univerzális recept, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy a legtöbb vállalatnál van kihasználatlan potenciál.
Ez nem CSR program, nem jótékonykodás és nem imázsépítés. Egyszerűen egy üzleti döntés, amely közvetlenül hat a vállalat költségvetésére. Milliókat lehet megtakarítani évente olyan kiadásokon, amelyek elkerülhetők lennének, ha a vállalat pontosan tudná, milyen lehetőségei vannak. A kérdés csak az, hogy meddig éri meg ezeket a pénzeket feleslegesen kifizetni, amikor létezik alternatíva.
